RSS
Bejelentkezés Friss híreket szeretnél? Iratkozz fel!
2014. december 21. vasárnap - Tamás, Bodomér
Utazz! Biztosítás Világjáró kupon Programajánló Fórum Blog Előfizetés
Hotel Kuponok Nyaralások Világ Itthon Bulvár Életmód Kultúra Tudor first class

Tatárjárás bölényfüves vodkával - Barangolások az eszperantó szülőhelyén, Lengyelországban

Szkevi Athina 2012. augusztus 01. | 05:23
Biztosan voltak már úgy, hogy egy dal befészkelte magát az agyukba, és napokon át hallották, dúdolták magukban. Így jártam én is, amikor Lengyelország Fehéroroszországgal határos vidékének, Podlaskie régiónak a felfedezésére indultam. A véget nem érő erdők mentén vezető utak minduntalan a Hobo Blues Band nótáját juttatták eszembe.
Azért néha a Neoton Família "Kétszázhúsz felett" című dala is felcsendült "lelki" füleimben, ugyanis sofőrünk - talán Kubica Forma-1-es eredményein felbuzdulva - mindvégig hihetetlen sebességet diktált az egysávos országúton, nem törődve a szemből érkező nyerges vontatóval, és dacolva az elénk forduló szekérrel. Szerencsére az erdők zöldje nyugtatóként hatott a száguldásban.

Osztrolenka csillaga

A magyar utazók számára többnyire ismeretlen vidék a Varsótól körülbelül kétórányi autóútra található Bialystoki Vajdaság, bár a bialowiezai őserdőről, vagy Európa legnagyobb bölényrezervátumáról biztosan hallottak már. Nos, mi négy napot szántunk a Podlasie-nek nevezett terület felfedezésére.

Varsó repülőteréről rögtön útnak indultunk. A már említett sebességtúllépésünknek csak a varsóiak szombati tömeges városelhagyása miatti dugó állta útját. Menet közben egy rövid kitérőt tettünk Osztrolenkában, ami leginkább lengyel-magyar vonatkozása miatt érdemes említésre: az 1830-ban kitört lengyel felkelés egyik nagy ütközete zajlott itt az orosz cári csapatok ellen. A lengyel tüzérség parancsnoka, a nálunk Bem apóként híressé vált Józef Bem volt. Hősiességének Petőfi az "Osztrolenka véres csillaga" című versében állított emléket. A városi múzeumban és az előtte álló téren is Bemre emlékeznek, de a közeli csatatéren is szoborral tisztelegnek a lengyel hős előtt.

Innen Suprasle városkájába mentünk, amelynek Ikonmúzeuma kihagyhatatlan látnivaló. A múzeum a XVI. században alapított ortodox férfikolostor egyik épületében kapott helyet. Az 1300 ikon 80%-át a belorusz-lengyel határon foglalták le. A múzeum valamennyi termében sötétség fogadja a látogatót, lassan felcsendül egy templomi kórus hangja, majd kisvártatva kigyúlnak a fények, és szemünk elé tárulnak a szebbnél szebb ikonok. Látható itt házi ikon, amelynek a helye a sarokban volt, ám soha nem felakasztva, hanem mindig állítva. Úgy helyezték el, hogy amikor valaki a házba lépett, először ezt látta meg, keresztet vetett, és csak ezután köszöntötte a ház népét. Az ikonok között van kisebb méretű, összecsukható utazóikon is, amit mindig magukkal tudtak vinni, ha elhagyták az otthonukat. A kolostor Angyali üdvözlet templomát - mely 1503-1511 között épült - 1944-ben lerombolták, a megmenekült freskórészletek szintén az Ikonmúzeumban tekinthetők meg.

Tatárok földjén

Suprasle-t elhagyva egy különleges területre vezetett utunk, ahol egykor több ezer tatár telepedett meg, de a kissé nehezen kiejthető Kruszyniany faluban napjainkban már csak 65 leszármazottjuk lakik. A szomszédos Litván Hercegség területén már a XIV. század elején is éltek tatárok, Podlasie-ben azonban csak a XVII. században jelentek meg. III. Sobieski János telepítette be őket katonai kötelékben. A párkányi ütközetben állítólag egy tatár mentette meg a király életét, bár betelepítésüknek aligha ez volt az oka. A mai Lengyelország területén 6 muzulmán közösség található, tagjai, bár vallásukhoz ragaszkodnak, lengyeleknek vallják magukat és lengyelül beszélnek.

Ezt az asszimilálódást nyomon követhetjük Kruszyniany temetőjében is, ahol a legrégebbi sírok a XVIII. századból valók. A tatárok sírján akkor még egy nagy kő szolgált fejfaként, egy kisebb kő jelezte a sír végét, körben pedig még kisebb kövekkel jelezték az elhunyt helyét. Nem használtak koporsót, a halottat egy 13 méter hosszú lepedőbe tekerték és két oldalára deszkát tettek. A fejnél lévő nagy kőnek a külső oldalán volt a felirat, tatár származású vezetőnk szerint azért, mert amikor feltámadnak és felülnek, a hátuk mögötti felirat jelzi, hogy kik is ők.

Az évszázadok folyamán azonban egyre inkább átvették a lengyel temetkezési szokásokat. Ma már csak a félhold és a felirat jelzi az elhunytak származását. A fából épült mecsetről is csak a félhold miatt tudjuk, hogy mecset, belépve pedig már teljesen egyértelmű, hogy hol járunk. A faluban egy festett bútorokkal berendezett tatár jurtát is megtekinthetünk. "Tatárföldi" kirándulásunkat egy igazi tatár ételeket felvonultató vacsorával koronáztuk meg - halkan jegyzem meg, a tatár konyha nem a vegetáriánus utazók paradicsoma.

Az eszperantó szülőhelye

Másnap Bialystokban, Podlaskie központjában néztünk szét. A város a XVIII. századtól indult fejlődésnek, amikor a híres nagymágnás család egyik sarja, Jan Branicki idetelepült. Palotája ma is a város legszebb épülete. Hajdani gazdagsága, tulajdonosának képgyűjteménye, szobrai és gazdag könyvtára miatt a podlaskie-i Versailles-nak nevezték.

A Branickiak jelenléte számos honi és külföldi iparost vonzott a városba, 1907-ben már több mint kétszáz textilüzem működött ebben a lassan soknemzetiségűvé váló városkában. Bialystok híres szülötte Ludwig Zamenhof, az eszperantó nyelv kitalálója. Zamenhof 1857-ben zsidó családban született, oroszul, lengyelül és németül kiválóan beszélt, és mire iskoláit elvégezte, Bialystokban 9 nyelven folyt körülötte a társalgás. Azt gondolta, hogy a nemzetek közötti békesség eléréséhez, az etnikumoktól és vallásoktól független emberi megértéshez szükség van egy könnyen megtanulható közös nyelvre. Bár az eszperantó nem terjedt el a várt mértékben, de ma is közel négymillióan beszélik a világban, és egyszerűsége miatt 2005-ben Magyarországon az angol és német után eszperantóból szereztek a legtöbben középfokú nyelvvizsgát. Elsajátítására ugyanis - a tanulás intenzitásától függően - 5-8 hónap elegendő.

Zamenhof az I. világháború kitörésében nézetei halálát látta. Szerencsére nem kellett megérnie a II. világháborút, amelynek során a város 70 000 főnyi zsidó lakosságát deportálták, közülük több százat helyben kivégeztek. Mindössze kétszázan élték túl, akik a háború után emlékeik ellenére haza szerettek volna térni, de a város nem fogadta vissza őket, így kivándoroltak. Ez az oka, hogy Izraelben van Bialystok nevű kibuc, és Chicagóban pedig Bialystok Zsinagóga.

A lengyel vidéken át

Bialystokot magunk mögött hagyva apró településeken át vezetett az utunk, és mivel pont vasárnap volt, az egyik kis faluban megálltunk, hogy bekukkantsunk egy fából épült tipikus pravoszláv templomba. A kimondhatatlan nevű Trzesciankában ma csak 232-en élnek. Miközben a pap megmutatta a templomot, elmesélte, hogy
16 éve, amikor idekerült, még 500 lelket számláltak, de ma már legtöbbjük a temetőben van. A fiatalok elvándoroltak, már 9 éve nem tartottak esküvőt a templomban.

Innen a kicsit vidámabb jövőképet festő, számunkra viccesen hangzó Budyba mentünk, ahol a finom ebéd mellett bepillantást nyertünk egy XIX. század eleji földműves otthonába. A faházban régi kemence és egy igazi unikum, fából épült kémény áll, amelyre a tulajdonos alig kapott tűzoltósági engedélyt, mert persze itt minden működőképes ma is. A helyiségek falait agyaggal kenték be, majd krétával rajzoltak rájuk mintákat. A ház előtt szépen gondozott veteményeskert ékeskedik, az udvari istállóban a helyi termékekből, fafaragásokból vásárolhatunk.

Megérkezve Bialowiezába - ahová évente 160 000 turista látogat - először a vöröstéglás épületek nyűgöztek le, melyek a cári korszakot idézik. Lengyelország ezen szeglete többször került orosz fennhatóság alá. A Szent Miklós-templomba járt a cár imádkozni, a különleges szépségű pravoszláv bazilika 1895-ben épült, érdekessége porcelán ikonosztáza. A város legrégebbi épülete 1845-ből maradt fenn, eredetileg a cár számára készült. A XX. század évtizedeiben működött benne óvoda, iskola, sőt, kaszinó is. Napjainkban a szomszédos Természettudományi Múzeumhoz tartozó oktatási központ rendezkedett be falai között.

A múzeum annyira népszerű, hogy előre be kell jelentkezni. Hatalmas diorámákban mutatják be az erdő élőlényeit, a bölényektől az apró rovarokig. A különböző madarak hangját meg is hallgathatjuk, ha az érintőképernyőn kijelöljük kedvenc szárnyasunkat. Az igazi ismerkedést azonban érdemesebb Lengyelország legrégebbi nemzeti parkjában (1921 óta védett terület) folytatni, amely 1979-től a Világörökség része.

Őserdei túra bölényekkel

A világ egyik legvédettebb őserdejébe - ahová kísérő nélkül nem is lehet belépni - egy 1937-ben készült fakapun keresztül jutottunk be, ekkor még egy lovas kocsin üldögélve. Nem sokkal később már gyalogosan szemlélődtünk, és furcsa rendetlenséggel szembesültünk. Vezetőnk hamarosan magyarázattal szolgált: elmesélte, hogy ezen a részen az emberek nem avatkozhatnak bele a természet dolgába. Nem vághatnak ki egyetlen fát sem, és a magától kidőlt törzseket is csak akkor mozdíthatják el, ha azok a sétaútra dőlnek.

Hamvaiból feltámadt város - Lapozzon!

következő oldal

Forrás: Világjáró
A cikk képei
Ilyen halat még biztos nem látott
Több mint nyolcezer méter mélyen él az a fura küllemű hal, amelyet a Csendes-óceánban, a Mariana-árokban fedezett fel egy nemzetközi expedíció. A felfedezést egy távirányításos mélytengeri kutatórobot tette.
Maradjunk inkább a farkaskutyáknál
Növekvő számban "háziasítanak" farkasokat Kazahsztánban. A veszélyes vadállatokat házőrzőként tartják - a szakértők nem értenek egyet a vadállat falu körüli tartásával, szerintük a farkas, természetéből fakadóan egy ketyegő bomba.
Varázslatos olvasnivalók mugliknak
Karácsonyi ajándék minden muglinak: J. K. Rowling tollából újabb Harry Potter-novellák jelennek meg decemberben a hivatalos Harry Potter-honlapon, a Pottermore-on.
Rovat további cikkei
Maradjunk inkább a farkaskutyáknál
Növekvő számban "háziasítanak" farkasokat Kazahsztánban. A veszélyes vadállatokat házőrzőként tartják - a szakértők nem értenek egyet a vadállat falu körüli tartásával, szerintük a farkas, természetéből fakadóan egy ketyegő bomba.
Álomszigetek vonzásában
A Karib-szigetek vagy Karib-térség egy kiterjedt szigetvilág az Atlanti-óceán legnyugatibb részén, Észak-Amerika és Dél-Amerika között. Az apró tropikus szigetek, ahol az év szinte minden napján gyönyörű idő van, számtalan turistát vonzanak: nászutasok, üzleti turisták, kalandorok lepik el évről évre a szigetcsoport életvidám, színes földdarabjait.
Még mindig ez a legkedveltebb látnivaló
Rekordszámú, 1,3 millió turista látogatott el tavaly december óta Stonehenge-hez, Nagy-Britannia leghíresebb történelemelőtti kulturális emlékéhez - írja a BBC.
Tudtad ezt a páratlan szépségű Galápagos-szigetekről?
Van az Egyenlítő környékén egy szigetcsoport, amelyet különleges állatfajok sokasága népesít be. A szigetek páratlan biológiai sokszínűsége még Charles Darwint is lenyűgözte. Ismerd meg ezt a sérülékeny, de egyedülálló földi paradicsomot!
TOP 10
Friss
Ilyen halat még biztos nem látott Maradjunk inkább a farkaskutyáknál Virtuózok - Megszületett a döntés Idén sem lesz fehér a karácsony Mozdulatlan vitorla az öbölben - Az örökké épülő Dubai Ha síelés, akkor Nassfeld Irány a megújult Budapesti Történeti Múzeum Álomszigetek vonzásában Izrael Szentendrére költözött Tudtad ezt a páratlan szépségű Galápagos-szigetekről?
Menjünk, gőzöljük ki a fárdalamakat Mozdulatlan vitorla az öbölben - Az örökké épülő Dubai Ilyen halat még biztos nem látott Irány a megújult Budapesti Történeti Múzeum Idén sem lesz fehér a karácsony Maradjunk inkább a farkaskutyáknál Virtuózok - Megszületett a döntés Álomszigetek vonzásában A legősibb víz titkai Még mindig ez a legkedveltebb látnivaló
Világjáró
First Class
Időjárás
6
2
Fotó
Videó
Vélemény
Utazási ajánlat
Valutaváltó
Válasszon devizát
EUR/HUF
314.550