2013. május 23. csütörtök - Dezső, Dézi

Papp Éva 2012. szeptember 18. | 05:24

Van még remény a Kancsendzöngán? Hippokratész nevében Az alapélelmiszerek lélekfejlődése Pünkösdölés magyar módra

De azt nem gondoltam volna, hogy a Madeirához közeli, szinte ismeretlen Porto Santo szigeten olyan hosszú, homokos és fürdésre kiválóan alkalmas partot találok, amelyik bármely tengerparti üdülőhellyel felveszi a versenyt.

Porto Santo, a "szent kikötő"

Vajon a Madeira szigetcsoport második legnagyobb szigete, Porto Santo a portugál felfedezők vallásos buzgalmának köszönheti-e nevét, vagy inkább annak, hogy az anyaországból induló hajók gyomrát itt töltötték fel gabonával, mielőtt nekivágtak az ismeretlen afrikai partok meghódításának?
A választ talán senki sem tudja, de jómagam inkább az első verzióra tippelek, hiszen a földművelésnek ma már csak kevés nyomát találni Porto Santón. Pedig a vulkanikus talaj termékeny, a kis falvak mellett számtalan szőlő-, füge- és görögdinnye-ültetvényt látni, de a sziget lakosainak zöme ma már a turizmusból él.

Persze senki ne gondoljon tömegturizmusra, de Porto Santót éppen ez teszi igazi pihenőhellyé. A hatvanas évek elején épült repülőtér, valamint a szigetet Madeirával összekötő napi kompjárat előnyeit kezdetben inkább a portugálok élvezték, ám az utóbbi időben egyre több európai turista is felfedezi e parányi sziget rendkívüli adottságait.

Kezdjük a felsorolást azzal, hogy itt nem lehet eltévedni! A mintegy 11 kilométer hosszú sziget olyan keskeny, hogy a repülőgép landolása már önmagában felér egy kisebb szigettúrával, hiszen a leszállópálya csaknem teljesen kettészeli a szigetet.

A klíma egész évben kellemes, tavaszias. Az óceán hűsítő hatása miatt nyáron sincs több 27-28 °C-nál, és Porto Santo déli részén, a 9 kilométer hosszú, finom homokos parton remekül lehet fürdeni. Erre a sziget formájában keresendő a magyarázat: leginkább egy enyhén meghajlított patkóra emlékeztet, két végénél egy-egy kisebb szigettel, melyek felfogják az óceán erős hullámait. Lubickolni - állítólag - télen is lehet, de az igazi strandszezon június végétől októberig tart, amikor a tenger vize 23-24 °C-os.

Porto Santo vitathatatlan előnye, hogy sohasem zsúfolt. A szigeten alig ötezren élnek, a lakosok egy része a fővárosban, Vila Baleirában, másik része pedig a sziget mintegy tucatnyi falvacskájában. Még nyáron sincs elviselhetetlen turista invázió, már csak azért sem, mert 7-8 szállodánál nincs is több a szigeten. Ennek ellenére mindenki megtalálhatja a kedvére való szállást, a szerényebb apartmantól egészen az ötcsillagos hotelig. Több szálloda első osztályú wellness-szolgáltatást is nyújt: jacuzzi, török fürdő, aromaterápiás masszázs kényezteti a túlfeszített idegeket, a szigeten található gyógyító homok pedig jótékonyan hat a berozsdásodott és sajgó izületekre.

Bár Porto Santo a béke szigete, ez korántsem jelenti azt, hogy unalmas: bőven van mit felfedezni. Mivel minden út Vila Baleirába vezet, érdemes itt kezdeni az ismerkedést e bájos földdarabbal. Ha már felfedezünk, akkor - stílusosan - érdemes ezt Kolumbusz házával kezdeni, aki a sziget katonai biztosának lányát vette feleségül. A háztól csak egy saroknyira áll a XVII. századi, kék-fehér csempékkel díszített Nossa Senhora da Piedade-templom, ahol éppen a pünkösdi nagymisére készülődnek. Helyi szokás szerint ünneplőbe öltözött gyerekek várják, hogy a Szentlélek áldását elvigyék a családokhoz, és cserébe adományokat gyűjtsenek virágokkal díszített kosárkáikba.

A Városháza előtti tér is egyre színesebb. Már felaggatták a tarka papírfüzéreket, hiszen közeleg az egy héten át tartó vígasság, Szent Iván ünnepe. De most még csend van. A kávéházak teraszain a vendégek ráérősen isszák a 'garotót', a pár csepp tejjel krémesített kávét, és úgy tűnik, hogy a simogató napsütésben még a tér évszázados sárkányfái is sziesztáznak. Hajdanán szinte az egész szigetet sárkányfák népesítették be, de festéknek és gyógyszernek használt nedve, a "sárkányvér" miatt csaknem teljesen kipusztították az értékes fafajtát.

De nem csak ez a növény sínylette meg az emberi jelenlétet: Porto Santón ma már csak az északi, sziklás részeken van némi píneaerdő. Ki nem hagynám az ide vezető túrát, hiszen itt fakad a Fonte da Areira, a fiatalság forrása. Sajnos, a csoda ezúttal elnapolva: az aszály miatt egy csepp víz sincs benne. De nem bánkódom, inkább felkapaszkodom a Portela-hegyre, ahonnan remek kilátás nyílik Porto Santo aranyló homokú strandjára, és ahol még áll néhány a sziget egyik védjegyének számító szélmalmokból. Balra látom a kikötőt is, ahol már türelmesen várakozik a komphajó, hogy estefelé Madeirára vigyen.

Mediterrán hangulat gyarmati nosztalgiával - Lapozzon!

következő oldal

  Médiaajánlat Adatkezelésről Jogokról Alapelvek Partnereink Impresszum