2013. május 20. hétfő - Bernát, Felícia

Jakubinyi Sándor 2012. augusztus 08. | 05:32

Pünkösdölés magyar módra Evezők összecsapása a Vogalongán A Sánta Timur földjén - Üzbegisztán Istenekkel a hegyen

Kalandos dolog a gyalogos határátlépés, és ha létezik klasszikus határátkelő, a Törökország és Irán közötti Bazargan mindenképp annak számít. Hatalmas hegygerincre kanyarog fel az út mindkét ország felől, a nyerget két csúcs fogja közre, rajtuk őrtornyok. Égig érő szögesdrótkerítés a senki földje két szélén, melybe - miután kiléptünk Törökországból -, mint egy ketrecbe terelnek be minket. Súlyos percek telnek el, mire a másik fél észreveszi a rostokoló turistát. Mint a mennyek országában, hangos kattanás mozgatja a vaskaput, jelezvén, hogy bebocsátattunk...

Akár magasztos érzés is lehetne az Európa által Perzsiának nevezett Irán földjére lépni, hol Dareiosz és Kambüszész építette birodalmát, ahol a Selyemút kanyargott hatalmas hegyeken, kies sivatagokon át; amiért Nagy Sándor könyörtelen harcot viselt, hogy végül - szerencsétlenül - egy kiadós tivornyában porrá égesse Perszepoliszt. De nem az. Feketézők siserahada ostromol: pénzváltás, taxi, szállás és ópium a kínálat. Megrendült könnyeim morzsolását későbbre halasztom... Régi rutin, céltudatos, határozott léptek: pár kilométer, és a legkitartóbbak is elmaradnak. Gábor barátommal - akivel kettesben vágtunk neki az útnak - besétálunk Bazargan városkába. Nincs értelme hosszabb maradásra berendezkedni. Járműszerzés, s többedmagunkkal zsúfolódva indulunk Tabrizba.

Apropó, közlekedés: itt minden autó taxi. Bárhol, bárkit leinthetünk, beszállhatunk, és fillérekért bárhova eljuthatunk. Az egyetlen szabály, ami mindent felülír - még azt is, hogy hányan ülhetnek az anyósülésen -, az az, hogy különböző neműek nem kerülhetnek azonos üléssorra. Így, ha egy hölgy utast szállító, ám még nem teljesen megtelt, botcsinálta, fusi taxi megáll egy leendő férfi utasnak, elindul a birodalmi tetriszezés, hogy kit hogyan rotáljanak a nem azonos neműek egymásmellé kerülése nélkül. Ezen edzik a helybéliek a logikai készségüket - megjegyzem: eredményesen. A járműpark 90%-át egyetlen modell teszi ki: a Paykan, egy, a '70-es években, Angliában gyártott, de azóta már megszüntetett Hillman Hunter nevű gépjármű pontos mása. Létezik fehér és tört fehér színben, a régi Merkúros időszakot kísértvén emlékeimben...

Tabriz valamikor az északról szomszédos Azerbajdzsán fővárosa volt, majd a mongol idők központja, jelenleg pedig Irán negyedik legnagyobb városa. Sajnos a történelem viharai megtépázták, így már csak felét mutatja hajdani fényének. Ám a Kék mecset hihetetlen építészeti remeke letaglóz. Monumentális méretek, nyitott, hívőknek helyet adó udvar, hatalmas kupolák, s milliónyi kagyló formájú cikkely sorjáz a kupolákat tartó íveken. Ezek biztosítják a megfelelő hangzást és visszhangot. Szinte kérkedő a díszítés funkcionalitása, hisz' az emberi fül számára hallható, s különválasztható visszhang többszörösét adják vissza. A kék - az Iszlám egyik szimbolikus alapszíne - csempék elkápráztatják a fürkésző szemet.

A bazár kihagyhatatlan, ám, ha nem vigyázunk, akár hetekre is eltűnhetünk a 3,5 kilométer hosszú, több mint 7,5 ezer, csiri-biri holmit, csúcsos orrú, bojtos papucsot kínáló bolt erdejében. Nekem egy cipőre van csak szükségem. Kissé túlbecsültem az október végi időjárást, s szandálom a kelet-német zoknis divathatás ellenére is szellősnek bizonyul. Remek darabra teszek szert: elnyűhetetlen, még mindig megvan. Talpán felirat: 'oil resistance', azaz: olajálló. Iránban, a hatalmas kőolaj kincsek országában nyilván fontosabb, ha a lábbelink az olajnak áll ellen, nem a víznek. Néhány utcai barátság is köttetik, s szinte a fejük felett hordoznak a magasztos kezek, miután kiderül, hogy magyarok vagyunk. A szimpátia a vízilabda-válogatott kapcsán ébred, jobban fújják a helybéli srácok a neveket, mint jómagunk. Éjszakai kólázás, életre szóló barátságok, buszig kísérő búcsúzkodások, jókívánságok, és már ülünk is a helyünkön, útban Teherán felé.

Megdöbbentő a helybéliek vendégszeretete. Kedvem támad filozofálni, hogy ez az idelátogatók rendkívül gyér számából fakad, vagy velük született tulajdonság? Az a föld, ahol a perzsák közel 4000 éve alapítanak dinasztiákat, mely mindvégig megmaradt sajátosan perzsának, még az araboktól kapott iszlám vallás ellenére - illetve azzal együtt - is tiszteli a vendéget, amit nem fújhatott el háború, politikai változás, sem a vallási rendőrség. Utóbbi annyira szigorú, hogy ha egy férfi és egy nő az utcán beszélget, és nincs közöttük rokoni kapcsolat, beviszik őket az őrszobára. Ha nem először fordul elő, akár 3 hónap börtönnel is sújthatják az ismerkedőket. A fiatalok ezért az internet kávézókban barátkoznak, lelesik egymás email címeit, s rögtön levelekkel ostromolnak. Mi kimondottan népszerűnek számítottunk - bő két hétig Brad Pitt bőrében érezhettük magunkat - még manapság is kapom a leveleket Fatimáktól, Aisháktól...

A hölgyek mindent eltakaró lepelben járnak, csak a kézfejük látszik ki. Fátylat viszonylag kevesen hordanak, de kendő mindenkin van. Ha a fekete ruhadarabokba esetleg barnát vegyítenek, az már a lázadás jele. Két hét, s férfiúi mivoltomnak legizgalmasabb látványt egy huncutul kivillanó csukló nyújtja!

Teherán. Hatalmas, viszonylag modern. Félelmetesen nyüzsgő. Ismerős "színfolt": Ikarusz csuklós buszok, élénkszínűre festve. Elfog a nosztalgia, felpattanunk egyre. Elsőnek a megszokott kép: kókadozó utasok, ám a busz derék tájt félbevágva, vasrácsokkal elválasztva a hátsó, női traktus. Még házaspárok sem utazhatnak együtt.

A kötelező nevezetességek sorában a valamikori amerikai nagykövetség zord, kőkerítéssel elzárt területe. Legalább négyszer kérjük a taxist, hogy keringjen körbe, de nem merünk látványosan jó fotót készíteni a falakat díszítő, nyugatellenes propagandaképekről. Így - sajnos - gyűjteményemből kimarad az amerikai szabadságszobor halálfejes verziója. Az élet origója a Khomeini tér. Az ő forradalma 1978-ban győzött a sah ellen, ám a vezetés tényleges birtokosai az iszlám vezetői lettek, akik mindenkinél jobban tudták, miként kell betartani az iszlám törvényeket. Betiltották a zenét, mely megrontja a fiatalokat, csak indulókat hallgathattak, a nőknek takarniuk kellett magukat, s megtiltották a borfogyasztást, pedig a híres Shiraz bor az iráni Shiraz városából származik.

A látottak csak sejtetik a néhai fényűző életet - Lapozzon!

következő oldal

  Médiaajánlat Adatkezelésről Jogokról Alapelvek Partnereink Impresszum