2013. május 24. péntek - Eliza, Eszter

Buzás Balázs 2012. augusztus 07. | 05:24

Festők, fürdők, fesztiválok - hangulatos Kaposvár Van még remény a Kancsendzöngán? Hippokratész nevében Az alapélelmiszerek lélekfejlődése

A Mojave-sivatag

A Nevada területén fekvő Las Vegas jó kiindulópont, ha a hatalmas ország legkalandosabb részét, a legendás délnyugatot szeretnénk bejárni. Ide a legolcsóbb repülni, a város elegáns szállodáiban is fillérekért lakhatunk, és itt a legolcsóbb autót bérelni. A kaszinókról híres város remek szálláshelyeket kínál, de mi inkább a csendes Valley of Fire Állami Park felé vesszük az irányt.

A város fényeit magunk mögött hagyva, földúton kanyarodunk a csodálatos völgybe, amely remekül felszerelt kempinggel várja a főleg lakóautóval érkező turistákat. Az amerikai nemzeti parkokra jellemző, hogy a legeldugottabb helyeken is kulturált, vizesblokkal felszerelt kempingeket találunk. A napfelkelte a város divatfotósait is vonzza, a Tűzvölgy piros homokkő szikláinál szebb hátteret keresve sem találhatnának modelljeik számára.

Utunkat a szomszédos Kaliforniában kezdjük. Irány a Death Valley (Halálvölgy), Amerika legnagyobb természetvédelmi területe, Kalifornia állam leghíresebb sivatagi terepe. A 84 méterrel a tengerszint alatt fekvő lefolyástalan medence lényegében egy kiszáradt sós tó (Badwater), amely mögött, a horizonton már feltűnnek a Sierra Nevada hófödte hegyei. Korán érkeztünk, áprilisban még a csörgőkígyók sem merészkednek elő téli rejtekhelyükről. Egyedül a homokdűnék közelében kergetőző nyulak és a folyamatosan érkező turisták emlékeztetnek a tavasz közeledtére.

Délre tartunk, a Mojave Nemzeti Vadrezervátumba. A legtöbben csak átutaznak ezen a csodálatos vidéken, pedig a kietlennek tűnő táj rengeteg élőlény otthona. A közeli Joshua Tree ("Józsué-fa") Nemzeti Park fáit a U2 együttes lemeze és a borítóján látható fotó tette híressé. A jukkafélékhez tartozó Józsué-fák több ezer példánya és a 10-15 méter magasra is megnövő, oszlopszerűen magasodó, gyertyatartóra emlékeztető Saguaro kaktuszok és Okotillo cserjék tarkította domboldalak között kanyargó úton hamar végigautózhatunk, de ezeket a csodás növényeket érdemes közelebbről is szemügyre venni. Séta közben szinte megelevenedik a táj, a talajon sivatagi agámák szaladgálnak, a bokrokban csörgőkígyók rejtőznek, a kövek alatt skorpiókat találhatunk.

A szmog alatt elterülő Los Angelesben csak villámlátogatást teszünk, majd meg sem állunk Escondidóig, ahol a San Diego Állatkert kihelyezett szafarija található. Bolygónk legjobb állatkertje a veszélyeztetett állatfajok megmentésén munkálkodik és többek között nekik köszönhető, hogy az egykoron mindenhol elterjedt kaliforniai kondor mára ismét Kalifornia egén repked. Állatbarátok számára kihagyhatatlan a SeaWorld, mely hírnevét Willie-nek, a kardszárnyú delfinnek és JJ-nek, az árván talált szürkebálna-borjúnak köszönheti. A kardszárnyú delfineket régóta tartják és tenyésztik, ami ellen persze tiltakoznak az állatvédők, de tény, hogy a cetek bemutatása nagyon jól szervezett, és aki egyszer látja vagy megsimogatja őket, talán jobban odafigyel vadon élő társaik sorsára.

A Sonora-sivatag

Az arizonai Organ Pipe Cactus Nemzeti Park már közvetlenül a mexikói határon fekszik. A Sonora-sivatag ezen részét az Egyesült Államok 1853-ban vásárolta meg Mexikótól. Az addig csak indiánok lakta kietlen táj egyszeriben a szarvasmarha-tenyésztőké lett, így az egyoldalú legeltetés következtében Sonorát hamar utolérte a teljes elsivatagosodás. A szélsőséges körülményekhez alkalmazkodott vegetációt főleg kaktuszok képviselik, de itt, délen már feltűnnek a sivatagi gyíkok napon sütkérező példányai is.

A kopár dombokat egyelőre csak a hatalmas kandeláberkaktuszok és a hordókaktuszok virágzó példányai tarkítják. A vadőrök pár éve még jaguárt is fotóztak errefelé, melyek valószínűleg a faj utolsó észak-amerikai példányai lehettek. Nekünk egyelőre be kell érni a sivatagi egerek lábnyomaival. És hiába távcsövezünk, a rajzfilmekből ismert futókakukk sem tűnik fel.

Utunk Tucson felé indián rezervátumokon vezet keresztül. 1851-ben az amerikai kormány rezervátumokat hozott létre, ahol az egykori őslakosok kicsiny hányada (mára csupán az amerikai népesség 1,5%-a) él. A törzsek fele fenntartja a jogot szerencsejátékok űzésére, így a törzsi földeken található kaszinók bevétele is őket illeti. De a jobbára alkoholistává tett indiánok zöme manapság a rezervátumok gettóiban tengődik munka nélkül. Errefelé nagy a szegénység, ami a kis boltok árukínálatán is megmutatkozik. Turista is csak ritkán vetődik errefelé, az átutazó látogatókból pedig nem lehet megélni.

Navahó rádió

A hasonló nevű kaktuszokról elnevezett Saguaro Nemzeti Parkot magunk mögött hagyva átlépjük az államhatárt és immár Új-Mexikóban autózunk, ahol rögtön a hófehér homokjáról híres White Sands Nemzeti Emlékhelyre megyünk. A Mexikóból átnyúló Chihuahua-sivatag északi részén egyedülálló gipszsivatag alakult ki, amely valamilyen rejtélyes oknál fogva nemcsak a turistákat, de a katonaságot is vonzza. Bejáratánál katonai útlezárás fogad, felettünk vadászgépek cikáznak. A gipszsivatag homokjában található repeszdarabok éleslövészet-gyakorlatokra utalnak. A jobbára lakatlan délnyugati terület legérdekesebb részeit az amerikai hadsereg uralja.

A gyönyörű navahó indián területen autózunk, a rádióból a saját nyelvükön szóló adó váltakozva sugároz modern slágereket és indián népzenét. A negyedmilliós navahó népesség több mint a fele itt, a rezervátum területén él. Az útszéli Indian Trading Postban minden kapható, amire egy vérbeli indiánnak szüksége lehet: varjúkarom, madártollak, színes gyöngyök, bőrszalagok.

Kihagyhatatlan látványosságok várnak - Lapozzon!

következő oldal

  Médiaajánlat Adatkezelésről Jogokról Alapelvek Partnereink Impresszum