2013. május 23. csütörtök - Dezső, Dézi

Flatsker Anett 2012. július 09. | 05:29

Van még remény a Kancsendzöngán? Hippokratész nevében Az alapélelmiszerek lélekfejlődése Pünkösdölés magyar módra

Mallorca a XIII. század óta állítólag mit sem veszített vonzerejéből. Manapság az egyik legtöbbet emlegetett európai utazási célpontként, "a béke és az izzás szigeteként" hódít a Földközi-tenger térségében. A Baleárok e gyöngyszeméről tengernyi sztereotípia kering, sokan Ibizához hasonlítják, s a vég nélküli éjszakai élet dzsungeleként tartják számon, míg mások a tömegturizmussal azonosítják a szigetet. S bár messze nem olyan tragikus a helyzet, mint azt gondolhatnánk, valóban, a turizmus a sziget éltető ereje: Mallorca bruttó nemzeti termékének 80%-a az idegenforgalomból származik.

Az 1980-as évektől kezdődően a baleár kormányzat példaértékű környezet- és területvédelmi törvényeket léptetett érvénybe, és számos magánbefektető kezébe került területet, strandot és öblöt vásárolt vissza. 1998 óta szállodatörvény is védi a sziget élővilágát, amely többek között kimondja, hogy minden újonnan forgalomba kerülő vendégágyhoz 60 négyzetméteres zöldterületet kell létrehozni, illetve új szálloda építése csak akkor engedélyezhető, ha egy régi bezárta kapuit. 1999-ben az építési területeket is korlátozták, mely intézkedéseknek köszönhetően Mallorca mára Európa egyik legvarázslatosabb, legtermészetesebb szigete lett.

A tőlünk mindössze két és félórányi repülőútra található földdarab leginkább a 'temporada' időszakában, azaz májustól októberig a leglátogatottabb. A megszokottól eltérően itt sok helyen jobban beszélik a német nyelvet, mint az angolt, így egy hajszállal könnyebben boldogulhat az, aki németül kéri a 'sobrasadát' (sertéshúsból készült kolbászszerű pástétom) és a 'sangriát' (ízes spanyol bor) a szendvicsbárban. Bár a sziget első számú nyelve a katalán, a 'mallorqui' nyelvet sem hagyja feledésbe merülni a csöppnyi helyi lakosság. 1991 óta törvény szabályozza például, hogy az utcanevek helyi nyelven legyenek feltüntetve.

A gazdagok és szépek világa

Mallorca örökké nyüzsgő, kozmopolita fővárosa Palma de Mallorca. A rómaiak alapította, arab és katalán hódítók jegyeit is magán viselő városon az évszázadok történelmi eseményei otthagyták lenyomatukat. A kiváló közlekedési hálózattal rendelkező főváros nagyvilági miliőjét a hosszú kilométereken át nyújtózó luxuskikötőjének és passzázsának köszönheti, ahol kétsávos, külön körforgalommal rendelkező bicikliútról és egy sétányról is csodálhatjuk a nem mindennapi méretű és berendezésű vitorlások sokaságát. Ha a szerencsés tulajdonosok kilétére tippelnénk, akkor valószínűleg száz hajóból százat valamelyik arab olajmágnás jachtjának gondolhatnánk, pedig azért néhány "szerényebb", bőrbútorokkal és ultramodern tájékozódást segítő egységekkel felszerelt vízi lak is helyet kap a mólók mellett - persze, csak módjával.

A gigászi méretű kikötőre a Porto Pi és az óváros között épült szállodák ablakaiból is lenyűgöző a kilátás, igaz, a tengerhez közelebb eső szállodák a látványért cserébe jóval borsosabban mérik baldachinos ágyaik bérleti díját. Az éjszakai kikötő hangulata kitüntetett figyelmet érdemel, a kora estétől világító árbocfényekre szinte minden alkonyatkor termetes árnyék vetül a Titanic méreteit is meghaladó, fényűző óceánjárók jóvoltából, melyek hajmeresztő kürtszóval
jelzik jöttüket, s távozáskor sincsenek tekintettel a szárazföldön nyugovóra tért alkalmi szigetlakókra.

Palma és katedrálisa

Az óváros körül falmaradványok sejtetik, hogy a hányatott sorsú sziget nem volt mindig ilyen békés. A szűk utcácskák (allék) pókhálós rendszeréből kimagaslik a világhírű katedrális, melyet I. Jaume király fogadalomból építtetett: flottája még a főváros meghódítása előtt nagy viharba került, s akkor fohászában megesküdött, ha túléli Poszeidón haragját, és legyőzi a szigetet uraló mórokat, katedrálist emel a városban. Az épület alapkövét ugyan 1229-ben rakták le, ám a valódi munkálatok évszázadokig elhúzódtak. Végül 1601-ben készült el Európa legnagyobb (110 méter hosszú), 1236 üvegdarabból álló, 13,5 méteres rózsaablakkal büszkélkedő gótikus székesegyháza (La Seu), melynek múlt századi felújításában maga Antonio Gaudí is részt vett.

Manapság a miséken már több a turista, mint a helyi lakos, s a biztonsági őr feladata sem merül ki az értékek védelmében. Alkalomadtán a látogatók megrendszabályozására is szükség van: akadnak ugyanis pillanatok, mikor tartani kell attól, hogy egy-egy "fotomán" nyaraló odaugrik az éppen javában miséző pap mellé egy közös kép erejéig.

A katedrális mellett és a Costa de la Seu téren konflis bérelhető nagyhangú, helyi kocsisoktól, akik bár sok nyelven alkuképesek, a kényelmes, nagyvonalú, árakat nem firtató utast fuvarozzák legszívesebben. Azok a városnézők, akik nem csupán leporellón szeretnék hazavinni a látnivalók emlékét, a katedrálistól pár méterre található Bellver-kastély múzeumát is körbejárhatják, bár elég nehéz elcsípni azt a két órát, amikor naponta kétszer nyitott kapukkal fogadja az érdeklődőket. A főváros különlegessége leginkább az esti órákban tárul fel, a temérdek, napközben látogatható nevezetesség mellett az éjjeli órák pezsgő élete nyújtja az igazi Palma nagyvilági képét.

Vágány a Paradicsomba

Palmában minden helyi járat végállomása a Placa d'Espanya, ahonnan a panoráma kisvasút (Ferrocarril de Sóller) is indul a 'finca' szállásokról (vidéki hangulatú terméskő ház) és narancsvidékéről híres hegyi faluba, Sóllerbe. A westernfilmekből ismert, nyitott végű kocsikkal száguldó jármű a sziget éléskamrájának nevezett útvonalon visz keresztül. Magas vasérctartalmú, vörös földben termő mandulafák és nagy vízigényű citromfák szegélyezik utunkat.

S ha éppen nem azzal lennénk elfoglalva, hogy melyik szögből fotózzuk a műútról, autóval megközelíthetetlen látványt, az időnként lassító kocsik ablakán kinyúlva akár még csenhetnénk is egyet-egyet a karnyújtásnyira lévő termésekből. A vonat odafelé 10 perces pihenőt tart, ezalatt családi emlékképet készíthetünk a Sierra Tramontana vonulatai közé épült völgyvárossal a háttérben. Majd ismét belendülnek a kerekek, s meg sem állnak Sóllerig. A hagyományőrző vasparipa - a sziesztaidőt kivéve - kétóránként közlekedik.

Mallorca északi oldalának hegyvidéke tengernyi szépséget rejt. Jóllehet, a fővárosi buszközlekedés és a sziget úthálózata kiváló, helyközi járatok hiányában azonban csak bérelt autóval lehet útnak indulni. Bár a táblák nagyszerű iránymutatónak bizonyulnak, jó, ha van a kesztyűtartóban egy térkép arra az esetre, ha letérünk a főútról, s egy ideig nem szegélyezi utunkat tábla vagy jobb esetben néhány helyi lakos. A fővárosból pillanatok alatt ki lehet jutni, de megéri kész útitervvel indulni, a településeknél ugyanis nem mindig jelzi tábla a látnivalókat.

Így minden további nélkül elsuhanhatnánk a Palma és Sóller között található, az arab hódoltság idejéből maradt Jardins d'Alfabia édenkertje előtt. Az egykor itt élő mór Alfabia királyi család magánkertje a főúttól alig pár méterre hűsítő árnyékot nyújt, és páratlan növényvilágot mutat az idelátogatóknak. A bejárat pazar pálmái után narancsfaliget következik és egy nyitott boltíves folyosó, amelyet 20 percenként frissítő vízpermet borít be. A kert szívében pergolák színpompás világa és méteres, dzsungellé alakult bambuszerdő uralkodik, mely egy teknősöknek és aranyhalaknak otthont adó tavat szegélyez, oázist teremtve a környék sziklás terepén. Az Alfabia család kúriája is bejárható, berendezése fényűző életről árulkodik, amit a külön kialakított szolgalak és a saját pincébe épített olajprés is bizonyít.

Híresek és hírhedtek

Az északi városok közül leginkább Valldemossa híre ér messzire, melyet Frédéric Chopinnek és Dudevant bárónénak (írói álnevén George Sand) köszönhet: az üldözött szerelmesek 1838-1839 telét töltötték itt. A súlyos tüdőbeteg zeneszerző és az erkölcstelen perszóna hírében álló asszony gyermekeivel érkezett Párizsból, hogy rendbe hozzák egészségüket. Ám a helyiek féltek szállást adni a vadházasságban élő furcsa és betegeskedő párnak, akik kénytelenek voltak a fűtetlen karthauzi kolostor egyik cellájában meghúzni magukat.

Amit még az úti könyvek sem említenek - Lapozzon!

következő oldal

  Médiaajánlat Adatkezelésről Jogokról Alapelvek Partnereink Impresszum