2013. június 19. szerda - Gyárfás, Szorina

Flatsker Anett 2012. augusztus 17. | 05:25

Mauritius: luxus - természetesen Donna Toscana Mozdulatlan vitorla az öbölben Bécsi séták egy legendás királyné nyomában

Világjáró: Honnan ered a vad vidékek felfedezése iránti szenvedélyed?

Bodrogi Róbert: Már gyermekkoromban sem bírtam a kötöttségeket, állandóan világgá akartam menni. Tizenévesen szinte minden hazai folyón eveztem az édesapámmal. Szüntelenül utazókról olvastam, a világ térkepeit böngésztem és álmokat szőttem. 16 évesen a sziklamászás szerelmese lettem, ami meghatározta az életemet. Húsz évesen nekivágtam Amerikának, hogy bejárjam a keleti parttól a nyugatiig. Vonzott az indián kultúra, a gyönyörű természet és persze a kaland, a távollét és az ismeretlen. Öt és fél évig utaztam, 37 államot jártam be, 20 államban sziklamászó túrákat is tettem.

Hogyan boldogultál az ismeretlenben?

Mindenféle munkát elvállaltam, hogy megéljek. Voltam taxisofőr, favágó, kertész, dolgoztam kínai étteremben, készítettem pizzát és mosogattam is. Egy ideig az utcán laktam egy kartonból épített fekvőhelyen, majd a zöldségpiacon, házak pincéiben, barátoknál, az utolsó években pedig egy kisbuszban húztam meg magam, amivel utaztam. A sok mászás, az állandó utazás, a túlélés megerősített az évek során. 1997-ben Dél-Amerikába mentem. A célom az volt, hogy új mászóhelyeket fedezzek fel. Egy kolorádói sziklamászó újság megvette a fotóimat és a cikkeimet, ebből a pénzből futotta az utazásokra. Kietlen helyeket fedeztem fel, eljutottam az Andokba, Argentínába és Chilébe is. Peruba készültem, amikor kiraboltak és elvitték a fotókat, az írásokat, mindenemet. Azonnal munkára volt szükségem. A helyi mászók segítettek, végül egy expedíciókat vezető iroda szerződtetett túravezetőnek Patagóniában.

A túráid során megsérült a hátad, ezért fordultál az alternatív gyógyászat felé. Gyógyítóktól tanultál Új-Zélandon, Kolorádóban és Indiában, majd megismerted a csontkovácsolás és az akupunktúra tanait. Éltél valaha a tanultakkal?

A természet megértése indított el ezen az úton. A sérülések csak hozzásegítettek, hogy elkezdjek tanulni és kutatni a természetgyógyászat területén. Volt, hogy a hegyek között találtam sérült emberre, aki nem tudott lábra állni. Későre járt, akár meg is fagyhatott volna. De egy fél órás kezelés után képes volt egyedül lemenni az alaptáborba. Sokszor utazom csak azzal a szándékkal, hogy gyógyíthassak, olyan helyekre, ahol nincs megfelelő orvosi ellátás. Ezek missziós utak. Így jutottam el Fidzsire, Ono szigetére, Nambuvalu falu törzsfőnökéhez. Ono szigetén nincs kórház a legközelebbi gyógyintézet hat órányira található motorcsónakkal. Tutu törzsfőnök ezért nagy örömmel fogadott. Minden nap jöttek hozzám a betegek. Később már a környék szigeteiről is érkeztek és áthívtak más falvakba is. Közben persze kalandokban is volt részem, bambuszból építettem kis tutajt, amivel jártam a szigetet a partok mentén, és részt vettem ősi 'kava' szertartásokon is. Ez egy, a borsfélék családjába tartozó cserje gyökeréhez kötődő szertartás, melyből meditatív állapotot előidéző italt készítenek.

Belestél a sámánizmus misztikus világába is. Mesélj erről!

A sámán gyógyító ember, vallási vezető, aki a lelkével képes utazni más világokban, hogy onnan információkat, orvosságot, híreket hozzon, hogy visszaállítsa a harmóniát és az egyensúlyt. Kapcsolatot teremt az ősökkel. Mexikóban én is végeztem gyógyító szertartásokat. A sámánok gyakran énekelnek, dobolnak vagy csak egyszerűen "megnyílnak" és a szertartás alatt egyfajta tudatváltozás segítségével közvetítenek és gyógyítanak.

A legkülönlegesebb expedícióért lapozzon!

következő oldal

  Médiaajánlat Adatkezelésről Jogokról Alapelvek Partnereink Impresszum