2013. június 19. szerda - Gyárfás, Szorina

Mátrai Vanda 2012. június 29. | 05:24

Mauritius: luxus - természetesen Donna Toscana Mozdulatlan vitorla az öbölben Bécsi séták egy legendás királyné nyomában

Félpénzes híd és almabor

Utazásunk első napja a fővárosé. Írország központja, amelyet az íreken kívül az egész világ Dublinnak nevez, barátságos, befogadó, és szerény méretei miatt nem szükséges tömegközlekedést használnunk ahhoz, hogy közelebbről megismerkedjünk vele. Baile Átha Cliath, azaz "település a rőzsefonattal megerősített gázlónál" - így nevezik városukat a helyiek. A területet megszálló vikingek keresztelték a helyet "Dubh Linn"-nak azaz "Fekete Tó"-nak, ebből egyszerűsödött a név Dublinra.

Ha csak egy napot tervez az ember Dublinban tölteni, az ismerkedést érdemes a várost átszelő folyó, a Liffey partján kezdeni. A Ha'penny ('half penny') gyalogos híd kovácsoltvas korlátjával 1816 óta dísze a városnak, nevét annak köszönheti, hogy elkészültekor fél pennybe került átkelni rajta. Innen nem messze ível át a folyó felett az O'Connell híd, amely a hasonló nevű úton elvezet minket Dublin egyik furcsa látványosságához, a Fény Emlékművéhez (Monument of Lights). Helyén valaha Nagy-Britannia egyik legnagyobb tengeri hadvezére, Nelson admirális szobra magasodott, de ír hazafiak 1966-ban, az Írország függetlenségéért indított 1916-os húsvéti felkelés 50. évfordulóján felrobbantották. Helyén most egy 120 méter magas emlékmű áll, amely fényes, íves felületével visszatükrözi az utca forgatagát, izgalmas fotótémát kínálva.

Amit semmiképpen sem szeretnénk kihagyni, az a Temple Bar. Ez a városrész a középkorban mocsaras árterület volt, Ágoston rendi szerzetesek tulajdonában. Később Sir William Temple üzletember vásárolta meg, és üzleti negyedet építtetett, amely a XVIII. század második feléig, egy újabb kereskedelmi központ létrehozásáig virágzott. Az 1980-as években rocksztárok és fiatal ír hírességek meggyőzték a városvezetést arról, hogy az időközben a nyomornegyedek színvonalára süllyedt városrész lebontása helyett érdemesebb itt egy kulturált időtöltésre szolgáló szórakoztató körzetet kiépíteni. Közbenjárásuknak köszönhetően ma a sörözőkből kiszűrődő ír muzsikát hallgatva sétálhat erre a látogató, és eldöntheti, melyik pubban kóstolja meg a jóféle barna Guinness sört, a több mint száz fajta whiskey valamelyikét, vagy az üdítő almabort, a 'cider'-t.

Dublin színes ajtói

Kis pihenő után felkeressük Írország legrégebbi egyetemét, az 1592 óta működő Trinity College-t. Nők először 1903-ban nyerhettek ide felvételt, korábban, mint más brit felsőoktatási intézménybe. Sokan ellenezték ezt a változtatást, legerősebben az iskola akkori rektora, George Salmon. Nők hallgatóként csak a holttestemen át léphetnek az intézmény területére! - mondta. Ennek ellenére a rektori tanács 1903-ban mégis lehetővé tette a nők tanulását. Egy évvel később Salmon meghalt - talán tényleg dühében, mint azt sokan tartják.

A Fitzwilliam téren érzem leginkább, hogy Dublinban vagyok. A György-kori házak kis parkot fognak közre, és ahogy az ember körbesétál, olyan, mintha egy századfordulót megjelenítő filmbe csöppent volna. A György-kori épületek különleges ajtói kedvenc fotótémái a dublini képeslapoknak, hiszen minden ház más színű bejárattal büszkélkedik.

A Grafton utcán sétálva a kagylóárus lányka, Molly Malone szobra előtt haladunk el, amelyet turisták hada áll körbe, úgyhogy nekem már nincs is kedvem megörökíteni. Inkább tovább sétálunk, és virágárusok sorfala között elhaladva kijutunk a szép St. Stephen's Green Parkig. Kis tavacska, fűben heverő öltönyös uzsonnázók, virágágyások - igazán idilli kép. Mi is csatlakozunk a pihenő helyiekhez.

HÉV-vel a félszigetre

Másnap az ír helyi érdekű vasútra, a DART-ra szállunk, hogy felfedezzük a közeli tengerpartot a Howth-félszigeten. Csendes, magányos nézelődésről azonban szó sem lehet, ugyanis a főváros apraja-nagyja itt piheni ki a hét fáradalmait. Könnyű kirándulásra indulunk a félsziget partja mentén. Hangulatos halászfalvak, pazar villák, virágos ablakok, dézsába ültetett pálmafák - nehéz elhinni, hogy még mindig Írországban vagyunk. Az óceán "fűtő" hatásának köszönhetően nyáron csaknem mediterrán a klíma errefelé, akárcsak a hangulat.

DART-tal indulunk vissza Dublin felé, de még útba ejtjük a félszigeten lévő Malahide-kastélyt. Az épületet érdemes idegenvezetővel bejárni, hogy az 1975-ig tulajdonos Talbot család történetén keresztül ízelítőt kapjunk az ír kultúrtörténetből is.

Másnap autót bérelünk, és elindulunk a sziget nyugati és déli tájainak felfedezésére. Első állomásunk Galway a nyugati parton. A városban éppen fesztivál zajlik, ami igen gyakori errefelé. Mondhatnám azt is, hogy a mediterrán országok reneszánsz palotáit idéző, XVI. századból fennmaradt kereskedőpaloták, vagy a tengerparton álló, egyetlen épen maradt városkapu, a Spanyol kapu hangulata ragad meg leginkább. A valóság azonban az, hogy Galway úgy marad meg emlékezetemben, mint életem eddigi legnagyobb élményének előjátéka: innen ugyanis a felejthetetlen Aran-szigetekre indulunk tovább.

Katarzis a sziklán - Lapozzon!

következő oldal

  Médiaajánlat Adatkezelésről Jogokról Alapelvek Partnereink Impresszum