2013. május 22. szerda - Júlia, Rita

Almásy Gyula 2012. augusztus 15. | 05:33

Hippokratész nevében Az alapélelmiszerek lélekfejlődése Pünkösdölés magyar módra Evezők összecsapása a Vogalongán

Az aréna dübörög, a hetvenezer néző ordítása a vadállatok üvöltésével keveredik. A gladiátorokat a színpad alá vezetik, ahol óriási ketrecekben oroszlánok és más vadállatok acsarkodnak. Egy ügyes emelőszerkezettel az egyik oroszlánt máris a felszínre, az amfiteátrum színpadára emelik. Felzúg a tömeg. Hirtelen elered az eső, s ahogy megnyílik a padlózat, a víz becsorog a föld alá. A nézők mégsem áznak, őket egy kifeszített ponyva védi. A rómaiak immár 90 napja ünneplik az új amfiteátrum megnyitását. Még 10 nap, és véget ér a mulatozás. Vilnius egy nagydarab germán harcos ellenfeleként lép az arénába.

Én is belépek a ma Colosseumként ismert, híres épületbe, de az egykori gladiátorjátékokat én már csak elképzelni tudom. Róma szimbóluma az antik város egyik központja volt, mindössze tíz évig építették, ami fantasztikus teljesítmény. Az épület évszázadokon át elhagyatott volt, a középkorban házakat, templomokat, sőt még erődöt is építettek falai közé. Később, főleg a XV. században széthordták a köveit: Róma és a Vatikán falai, palotái épültek belőle. De ahogy a mondás tartja: "amíg a Colosseum áll, állni fog Róma, ha elpusztul, elpusztul Róma és a világ is". Az épület pedig áll rendületlenül, és ma már a turisták - és a macskák - egyik kedvenc épülete.

A Colosseumot magam mögött hagyom, és a Forum Romanum felé tartok. A Via dei Fori Imperiali sugárúton egy több részből álló térkép mutatja be a Római Birodalom fejlődését, növekedését. A Forum Romanum Róma legjelentősebb fóruma volt, ahol az istenek templomai, bazilikák, diadalívek között zajlott az élet, gyűléseket, sőt, még piacot is tartottak itt. Sajnos ma, a romok között sétálgatva már nehéz elképzelni a hajdani nyüzsgést.

A Via dei Fori Imperiali másik oldalán a császárok fórumai, illetve az azokból megmaradt romok láthatók. A Trajanus fórumon álló Trajanus oszlop az egyik legépebben megőrződött régiség, tetején a császár szobra áll, oldalán csatajeleneteket és több száz kidolgozott alakot - harcosokat, lovakat, szekereket - láthatunk. Az oszlop mögött, a Piazza Venezián, Róma egyik legzajosabb terén lüktet a forgalom. Itt találkoznak a város legfontosabb útjai: a Via del Corso, amely Róma vásárlónegyedébe visz, a Via del Plebiscito, amely elvezet egészen a Szent Péter Bazilikáig, és ide fut be a Via dei Fori Imperiali is a Colosseumtól. Állok a téren, és a forgalmat figyelem: emeletes turistabuszok pöfögnek a Viktor Emánuel emlékmű felé, köztük kis robogókon elegáns, öltönyös urak szlalomoznak. A hölgyek is kiskosztümben robognak, a taxik között Moto Guzzik húznak el, és persze mindenütt autók araszolnak. Átkelni szinte lehetetlen, és még így, távolról nézve sem könnyű megfejteni, hogy képes mindenki baleset nélkül átjutni ezen a kereszteződésen.

Az újjászületés

Lorenzo, az építésvezető fia ma is elcsavargott a Tevere másik partján lévő iskolájából, és a nagy építkezésre tart. A folyótól már látszik a hatalmas bazilika lenyűgöző kupolája, igaz, még telis-tele van állványokkal. A kupolát is a Mester tervezte, és az ő keze munkája az álomszép freskó is, amely annyira érdekli az ifjút. Mivel mindenki ismeri, könnyen bejut a Sixtusi kápolnába, ahol Michelangelo éppen Jónás próféta alakján dolgozik. Lorenzo jól ismeri a Bibliát, így pontosan tudja, hogy a mester Mózes első könyvének éppen melyik jelenetét festi. Miután kigyönyörködte magát a mennyezet képsoraiban, a kápolna oldalsó kijáratán átbújva a Szent Péter-bazilika oldalában találja magát, ahonnan könnyen bejut az épületbe. Az állványok között a lépcsőházba tart, majd néhány perc múlva már fentről gyönyörködik a monumentális épület belsejében, és a fölötte, szinte karnyújtásnyira lévő mennyezetben, melyet szintén a Mester készített. Lorenzo kisurran az épületből és elhatározza, hogy ha nagy lesz, ő is mester lesz...

Róma több évszázados hanyatlás után, a XV. században kezdett újra virágozni. Ebben az időben megindult a kereskedelem fejlődése, a pápák is visszatértek avignoni fogságukból, és hatalmuk megszilárdult. A művészetben és a gondolkodásban egy új fogalommal ismerkedett Róma és egész Európa: a 'rinascimento'-val, azaz a reneszánsszal. A reneszánsz az ókori mintákhoz visszanyúlva próbált újat alkotni. Olyan művészek alkottak ekkor a városban, mint Raffaello, Michelangelo, Leonardo és Tiziano. A katolikus egyház is megerősödött: a Szent Péter-bazilika építése is ezt bizonyította. A monumentális templomot 1506-ban kezdték el építeni, arra a helyre, ahol Péter apostol sírját őrizték, és ahol korábban már állt egy templom. Bramante, majd Michelangelo tervei alapján felépült a világ második legnagyobb keresztény bazilikája (a legnagyobb az elefántcsontparti Yamoussoukro Mária-temploma).

Egy percre sem lehet pihenni a látnivalóktól - Lapozzon!

következő oldal

  Médiaajánlat Adatkezelésről Jogokról Alapelvek Partnereink Impresszum