2013. május 24. péntek - Eliza, Eszter

Beregi-Nagy Edit 2012. augusztus 29. | 05:37

Festők, fürdők, fesztiválok - hangulatos Kaposvár Van még remény a Kancsendzöngán? Hippokratész nevében Az alapélelmiszerek lélekfejlődése

A puszta hangulatát leginkább Bugacon érezhetjük át. E terület egykor Kecskemét állattartó pusztája volt, melyen évszázadokon keresztül nomád állattartást folytattak. A pásztorok tavasztól őszig az ideiglenes pusztai szállásokon éltek a nyájjal, a gulyával együtt. Ez a fajta életmód egészen a XX. század első harmadáig fennmaradt, ám napjainkban is élnek pásztorok a pusztában - persze jóval komfortosabb körülmények között.

Puszta-túra

A hagyományos, legeltető állattartás azonban manapság a természetvédelmet szolgálja, s persze az idegenforgalmat. Ugyan legalább két évtizede leáldozott az a korszak, amikor Bugac-pusztára buszok ezreivel érkeztek a német turisták, hogy megnézzék a híres magyar csikós-gulyás produkciót, aztán jól belakjanak gulyással, ám hangulatos bemutatókat napjaikban is tartanak. Lenyűgöző látvány megpillantani a régi háziállatokból álló gulyát és nyájat is: a sziesztázó szürke marhákat, a legelő racka birkákat, a mangalicákat és a bivalyokat.

A bugacpusztai Karikás csárdától gyalogosan vagy lovas kocsin juthatunk a pusztába. Az útvonal mentén nádból és fából készült pásztorépítmények - szélárnyék, hűsölő, kontyos nádkunyhók - láthatók, amelyek emberöltőkkel ezelőtt a pásztorok és jószágaik ideiglenes szálláshelyeiként szolgáltak. A Pásztormúzeumban régi ruhákat, szerszámokat, hangszereket, építményeket, valamint a puszta élővilágának jellegzetes növényeit és állatait láthatjuk. A múzeum előtti öreg tölgyfák mellett pedig nemcsak hűsölhetünk, hanem gyönyörködhetünk is a híres makói fafaragó mester, Polyák Ferenc keményfába álmodott parasztfiguráiban.

Tanösvények, homokbuckák

A legizgalmasabb látnivalót azonban a természet nyújtja. Tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy errefelé csak unalmas, sík területet találunk. Ha például besétálunk a Pásztormúzeum melletti erdőbe, három - a Kiskunsági Nemzeti Park által kialakított - tanösvényt is találunk. Az egyiken, a "Madarak és fák útján" a madárvédelem fontos eszközei, különböző mesterséges odúk láthatók. A legizgalmasabb az "Ősborókás", ahol bizony módosítanunk kell a síkságról kialakult elképzelésünket, ugyanis termetes homokdombokra kell felkaptatnunk.

Nem más ez, mint egy hatalmas buckavidék, amelynek 8-10 méter magas és 150-200 méter hosszú homokdombocs-káit, a "garmadákat" a szél halmozta fel - hasonlóan, mint ahogyan hatalmas hullámokba rendezi a tenger vizét. A legmagasabb buckákat az itt élők el is nevezték: Messzelátó-hegy, Lóállás, Betyár-állás, Pipagyújtó-hegy. Ezen a hajdani futóhomokos területen, a 800 hektáros Ősborókásban tavasszal és nyáron meglepően szép, virágzó növényekben is gyönyörködhetünk: például a fekete kökörcsin mély bordó, a homoki pimpó sárgán virító és a báránypirosító kéklő virágaiban. A tanösvény kilátójából pedig szép panoráma nyílik a Nagybugaci-erdőre.

A gyerekeket is várja érdekesség: a Pásztormúzeumtól indul a "Sáska-járás" nevű játékos sétaút, ahol szórakoztató, ismeretterjesztő feladatokkal tűzdelt kis túrát tehetnek a csemeték, természetesen felnőtt kísérettel.

A Bugacról a Kiskunmajsa felé vezető út mellett, az Alföldfásítási Múzeum hajdani kúriákat idéző épülete kínál látnivalót. Az Országos Erdészeti Egyesület kezdeményezésére 1984-ben épült múzeumban az alföldi talajtípusokat, a futóhomok megállítására végzett erdőtelepítési munkát és a puszta élővilágát mutatják be. Az épület körül szépen gondozott park kínálkozik pihenőhelyül, ahol régi erdészeti munkagépek, eszközök is megtekinthetők.

Vándordűnék és madárparadicsom

Meghökkentő látványt kínál a Fülöpházi buckavidék is, amely Közép-Európa egyik legérdekesebb területe. Néhány homokdűnéje még napjainkban is évente 1-2 métert araszol odébb, éppúgy, mint a homoksivatag dűnéi. Ha az 52-es számú főút 20-as kilométerkövénél lévő oktatóközponttól indulunk el, akkor a Báránypirosító tanösvény másfél kilométerét bejárva mindezt saját szemünkkel láthatjuk.

Madaraktól hemzsegő, szikes tavakhoz érkezünk, ha az 52-es főúton kicsit tovább utazunk. A Felső-Kiskunsági tavak vidékén a Kis-rét, Büdös-szék, Zab-szék, Kelemen-szék napjainkban is őrzi eredeti állapotát. Tavasszal vízi- és partimadarak ezreit leshetjük meg a Kelemen-szék mentén kialakított, másfél kilométer hosszú Cankó tanösvényen, amelynek tájékoztató táblái a szikes tavak kialakulását, különleges növény- és állattársulásait mutatják be.

Betyáros csárdák várnak a folytatásban - Lapozzon!

következő oldal

  Médiaajánlat Adatkezelésről Jogokról Alapelvek Partnereink Impresszum